Egy lap azoknak, akiket más is érdekel a világból, mint hogy melyik tévéribanc melyik celebpöccsel feküdt össze és viszont. Néhány utolsó töredék tőlem, mielőtt beköltözöm egy nagy fába és remeteként élem tovább hátralévő napjaimat, a világ meg úgyis összedől hamarosan, nyugis helyről akarom majd nézni...

 

 

Ezen az oldalon a szerző első kiadott regényéből és a készülőfélben lévő második könyvéből olvashatnak részleteket a látogatók, illetve a firkász véleményezi a világ sorsának alakulását. Alakítani nehezebb! Jó szórakozást!

 

 

2013. április 26. Péntek

Örömhír: úgy tűnik, két hónapon belül megjelenhet a Hét halálom című könyv, a Garbo kiadó gondozásában! Íme egy rövid részlet belőle...

 

"Csak nagy nehezen kezdett megvilágosodni a dolog Karesz számra. Ugyanis nem hitt a furcsa, alig megmagyarázható jelenségekben, a csodákban meg aztán végképp nem. Bármit látott is a Fókuszban, ami esetleg csak sugallta, hogy valami természetfölötti erő mozgatja, számára máris egyértelmű volt: ármány, csalás és hazugság az egész.

 

-Ez olyan, mintha aszondanák, ez a macska érti amit mondunk neki, válaszolna is, csak nem tud beszélni – fogta egyszer ölébe a gangon sütkérező cirmos fejét és kedveskedve rázni kezdte. - Pedig lófaszt, nem ért ez semmit, csak ragaszkodik az emberhez, mert tőle kapja az ennivalót – ezzel finomnak szánt mozdulattal rákoppintott az állat kobakjára, ám annak ez egyáltalán nem esett jól és nagyot fújva eliszkolt.

 

Különösen akkor tudott berágni, ha az ufókról esett szó a tévében, azoknak a szerinte nem létező lényeknek csak az említése is kiverte nála a biztosítékot. - Azt mondja meg nekem anyám – fordult ilyenkor a nyolcvan esztendős asszonyhoz, - ezelőtt mé' nem vótak ufók? Nézze meg Apámat, megjárta a frontot, dolgozott a Dunántúltól kezdve mindenfelé, mégse látott sose semmit, csak embert, meg állatot! Őt mér nem kísértették meg sose azok az ufók?

 

De a mamával, aki nagyothalló volt, aztán nem jutott messzire a beszélgetésben: - Pufók? Amíg dolgozott apád, inkább vékony vót, mint pufók, csak a nyugdíj után kezdett el pockosodni – sipákolta az öregasszony, akiről meg a beszélgetés folyt, szó nélkül pipázott a nagy diófa alatti lócán, szemében örökös huncut fénnyel."

 

 

2011. október 11. Kedd

Szilánkok (A-Z)

 

 

Csillag

 

Mindent gondosan odakészített a tornácra: a száraz francia bort, négyféle sajtot és két finom szivart. Bebújt a nő mellé a vékony takaró alá, pár percen belül kezdetét vette az évszázad legnagyobb meteorzápora, amelyet egyetlen felhő sem zavart meg a késő nyári égbolton. Hamarosan százszámra szikráztak fel a hullócsillagok a fejük felett és a nő így szólt hozzá halkan: kívánj valamit, szerelmem! A férfinél két nappal korábban diagnosztizálták a prosztatarákot, de még nem volt hozzá elegendő ereje, hogy elmondja a nőnek. Fölnézett az égre és azt kívánta, hogy a halála pillanatában is ezt a tengernyi futó gyémánttal fölékesített égboltot lássa majd maga előtt.

 

2011. október 2. Vasárnap

 

Szilánkok (A-Z)

 

Dióhéj

- Szióka, Sylvya vagyok! A fotózás miatt telefonálok... milyen cuccot vigyek?

- Halló! Szükség lenne valami dögös cuccra, amit a legszívesebben viselsz, aztán hozz magaddal fürdőruhát is és persze, a sminktáskádat se hagyd otthon! Dióhéjban ennyi lenne, a többit majd ott megbeszéljük.

- Ó, ez tök szupcsi! De hol van a Dióhéj nevű hely?

 

 

2011. október 1. Szombat

 

Szilánkok (A-Z)

 

Jegyzőkönyv

 

„A hazaiak 7-es számú játékosát azért állítottam ki, mert miután többször figyelmeztettem, hogy ne kommentálja a döntéseimet, egy lesállást követően így kiáltott rám: - Baszki spori, mit fújsz? Mondjuk, egy zsák krumpliért én is lefújtam volna!

A piros lap felmutatása után a csapatkapitány, a 10-es számú játékos lépett hozzám, ő pedig a nemi szervét kínálta föl, hogy vegyem a számba. Miután ez megtörtént, őt is kiállítottam.”

 

2011. szeptember 28. Szerda

 

Szilánkok (A-Z)

 

Dolina

A férfi fiatal éveit a Szovjetunióban, Leningrádban töltötte, diplomataként ott dolgozott. Sokáig szinte senkit nem ismert a kollégáin kívül a városban, de egy részeg hajnalon egymásba gabalyodtak Natasával, a Léna Bár mixernőjével, akivel három hónapon át tartó, amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban éltek együtt a férfi kicsiny bérleményében. A férfi imádta, amint Natasa szeretkezés közben a Dolina című orosz népdalt énekelte halkan a fülébe. Később a nő elköltözött Szásához, aki az egyik neves szovjet balettban táncolt.

A férfi teljesen összeomlott, inni kezdett, idővel hazaküldték Budapestre, ahol nem sokkal később idegi alapon leszázalékolták. Már közel járt a hatvanhoz, amikor összeakadt Veronkával, akivel ugyancsak megosztotta szerény hajlékát, de Veronkát már nem szerette, csak megszokta a jelenlétét.

Eljött a karácsony, a férfi lebotorkált a bolhapiacra és egy méretes szatyorban felcígolt a negyedikre egy jókora szamovárt. - Ezt neked hoztam, boldog karácsonyt! – lihegte és rámosolygott az asszonyra. Veronka felsóhajtott, ez volt a nyolcadik ilyen tárgy az apró, szobakonyhás lakásban.

 

 

2011. július 10. Vasárnap

 

Szilánkok, A-Z

 

 Casanova

 

Az éltes, nagyothalló Casanova bágyadtan ült a kánikulától szinte izzó levegőjű szobában és a kora esti híradót bámulta. A műsort követően az időjárás jelentés jött, melynek végén aprót kortyolt hűs cabernet sauvignonjából és meredt tekintettel mormogta maga elé: - Szarok a hűségriadóra!

 

 

2011. június 24. Csütörtök

 

A zene mindenkié?

 

A jövőben Pécsett életbe lép egy rendelet, mely szerint nem lehet iskolák, kórházak és más közintézmények 50 méteres körzetében „utcazenélni”, 8 és 16 óra között. Hogy ne zavarják azok a szabadtéri klaffogók és pengettyűzők a csendet és a rendet! És különben is, tessenek területfoglalási engedélyt kiváltani időben, különben mehetnek a Jóisten hírével. Nem kell itt a muzsika, a fesztivál meg a hacacáré csak úgy spontán, kedvünkre!

Érdekes döntés ez, szó se róla, ezek a városatyák nyilván még nem is hallottak a zene felszabadító, gyógyító hatalmáról, vagy az a „lakóság”, akit zavarnak a tamburások, vajon mikor felejthette el azt a zsigeri örömöt, amelyre még kisiskolásként bizonyosan fogékony volt. Csiribiri-csiribiri zabszalma és egyéb nyalánkságok...

Valóban ilyen piszkosszürke, megkeseredett, rosszindulatú ország lettünk, ahol már a Londonban sej kezdetű dalt hergulázó harmonikás az első számú közellenség? Ők már tényleg nem férnek el a részegen handabandázó, kétliteres almaboron összevesző egyedek, a fukszos futtatók meg a zálogház előtt posztoló álmos hiénák mellett?

 

2011. május 18. Kedd

 

Szilánkok (A-Z)

 

Álmos

 

Az anyuka zavartan futott a fagylaltos bódé irányába, ahol a hároméves forma fiacskája toporzékolva üvöltött és időnként belerúgott az eladó hölgy bokájába: – Kérek egy fagyit, egy fagyit! - ordította a lány arcába, miközben az anyja próbálta leszerelni a megvadult legényt.

– Álmos, Álmos! – szólítgatta a fiút, mire egy ábrándos tekintetű, részeg hajléktalan a kukák mögül röhögve odaszólt: – Álmos? Hát kurvára nem úgy tűnik...

 

2011. április 12. Kedd

Kedves látogatók, hölgyeim és uraim! Örülök, hogy benéztek, meglehetősen nagy csend uralkodott itt az elmúlt hetekben, mivel a Hét halálom című regény utolsó fázisához érkeztünk. Mivel 96 százalékban elkészült a nyersanyag (a finomítás még néhány nap..), a héten újabb bejegyzésekkel jelentkezem. Addig is kitartást és őrizzenek meg legjobb emlékezetükben!

Maradok kiváló 10telettel (by Török Szultán): Én

 

2011. március 17. Csütörtök

Szilánkok (A-Z)

 

 

Akkor

 

– A melléképület gerendája, az kellően magasan van és elég erős is lenne – morfondírozott magában a férfi, aki, mondani sem kell, egy nő miatt játszadozott az öngyilkosság gondolatával. Mielőtt átvetette volna a kötelet, még egyszer végiggondolta a dolgot. – Amikor megtalálnak, nem nyújtok majd túl szép látványt... Lila lesz a fejem, lehet, a nyelvem is kilóg és ráadásul valahol azt olvastam, hogy bizonyos esetekben az akasztott emberek a halál pillanatában szexuális örömet élnek át. Na, azt már nem! Még azt hinné az a... ribanc, hogy rágondoltam közben.

Inkább átvágja az ereit a kádban – döntötte el és a fürdőszobába indult. Forró vizet engedett a kissé kopottas belsejű kádba és zsilettpenge után nézett. – Á, mire egyáltalán rám nyitja valaki az ajtót – töprengett el –, elkékülök teljesen és felpuffadok a víztől, úgy fogok kinézni, mint egy telefosott búvárruha... Gyógyszereim meg nincsenek itthon, amiket bevehetnék, mivel kutya bajom! Akkor meg leszarom az egészet és iszom még egy sört.

 

2011. március 9. Szerda

 

Szilánkok (A-Z)

 

Viszket

A férfi hajnalban arra ébredt, hogy iszonyú remegés rázza, lepedője verejtéktől nedves és veszettül viszket mindene. Néhány pillanat múlva fájni kezdtek a végtagjai, a levegő szinte égette a bőrét és szédült. Minden erejét összeszedve kitámolygott a konyhába, feltépte a hűtőszekrény ajtaját, hogy egy sör után nézzen. Ekkor döbbent rá, hogy már tizenegy éve nem iszik egy kortyot sem.

 

 

2011. március 7. Hétfő

 

Szilánkok (A-Z)

 

Tyúk

 

A fiatal nő sokáig csak a kínzó gyomor- és fejfájásával volt elfoglalva az előző esti vállalati buli után. A mulatság végére nem igazán emlékezett, hiszen jócskán fogyasztottak a repi pezsgőből. Az sem rémlett neki, hogy a cégvezető asszonyt részegségében Gallina Negrának, vagyis Fekete Tyúknak szólította, erre csupán a kollégák reggeli élcelődő, vagy sajnálkozó sms-ei emlékeztették. Tudta, hogy vélhetően ki fogja rúgni a főnöknő, de a buszon ülve mégis halvány mosoly futott át az arcán, amint ízlelgette magában az utolsó mondatot, amit távoztában még odavetett a nőnek az étteremben: - Dugd föl a karácsonyi prémiumot magadnak, te frigid tyúk!

 

 

2011. március 3. Csütörtök

Szilánkok (A-Z)

 

 Test

 

Baromság, amikor a sok okos irodalomtörténész azt állítja, hogy engem csak a kiábrándultság, a pia és a nők iránti olthatatlan vágy vezérelt egész kibaszott pályafutásom során – gondolta a tizenhét esztendeje halott amerikai író, Charles Bukowski. – Engem világéletemben a kiábrándultság, a pia és a nők TESTE iránt érzett vágy vezérelt. És ez kurva nagy különbség – zárta le magában a morgó vén kujon és kibontott egy újabb üveg sört.

 

2011. március 2. Szerda

 

Szilánkok (A-Z)

 

Szigorú

Szentimrei Imre lassan csoszogva indult el az ajtó felé, amint meghallotta a sokadszori, kissé ideges csengetést odakintről. Az idős férfi kikukucskált a szemmagasságban elhelyezett kis lyukon és egy jólfésült, öltönyös fiatalembert pillantott meg. Kissé bizalmatlan arccal ugyan, de beengedte az idegent.

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Papp Krisztián vagyok, az American Shop Point ügynöke, van egy fantasztikus ajánlatom az Ön számára, sőt nem is egy, hanem mindjárt hat! Fogadni mernék, hogy Önnek is rengeteg gondot okoz a makacs szennyeződés a konyha kövezetén. Ennek mától vége, szuper tisztító szereim vannak az Ön számára, rádaásul mindez most ingyen, amennyiben megrendeli a So Far Star vízkődoldót. Biztos vagyok benne, hogy a vízkő az Ön életét is megkeseríti, hiszen igen keserves munka azt lesúrolni, feloldani vagy egyszerűen leverni a csaptelepekről - mondta egy szuszra és benyomult a megrémült öregember előtt az előszobába, amely egyben a hálószoba és az ebédlő is volt. A fiatal férfi óriási lendülettel folytatta volna tovább mondókáját, ha egy jól irányzott suhintással fejbe nem vágja az ajtó mögé készített piszkavassal az öreg, úgy, hogy ájultan terült el a mocskos padlón.

- Ügynök, bazmeg! Hát ennyi évvel a kommunizmus után se lehet ezeket kiírtani - lihegte maga elé, miközben szigorúan tekintett aktatáskás áldozatára. A szürke zakó nyakrészét lassan eláztatta a szivárgó vér.

 

2011. március 1. Kedd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szilánkok (A-Z)

 

 

 

 

Sör

 

Ted, a hatvan felé araszoló rockgitáros imádta a sört. Ám, ahogyan egyre szálltak el fölötte az évek, úgy lett még a szokásosnál is hiúbb, egyszerre csak elkezdte szégyellni a pocakját. Ami, valljuk meg, nagyobb és nagyobb lett: már a gitárt sem tudta úgy magához ölelni, mint egy asszonyt. Egyik nap elhatározta, hogy lemond az aranyló komlóléről, helyette töményre váltott, mert józanul már évtizedek óta képtelen volt muzsikálni. A mindenféle pálinkáktól meg viszkitől aztán felpuffadt az arca, nagyobb volt a feje, mint a Mű-Süsünek és a mája is tönkrement, amitől meg sárgább lett, mint Mao Ce-tung.

Viszonylag karcsún, de rémes fizikai állapotban esett össze az egyik szám közben, a kórházban 24 percet élt még. Miközben haldoklott, lázálmában egy gyönyörű szigeten látta magát, amint fiatal lányok simogatták ámuldozva a bordás hasizmait, amely olyan szabályosan szelvényezett volt, mint egy radiátor.

                                                                                                                            

           

 

2011. február 25. Péntek

Szilánkok (A-Z)

 

 

Rodin

 

Auguste Rodin szelleme egy éjjel visszatért a földi halandók közé, első útja egy külvárosi kocsmába vezetett. Ahogy belépett a lebujba, rögtön meglátott egy pultnál könyöklő, elnehezült fejű alakot, aki ugyancsak elázott már.

– Aha, itt van a Gondolkodó című szobrom eleven mása – állapította meg magában. Kért egy italt – abszint sajnos nem volt –, felhajtotta és továbbállt. Egy motelszerű épülethez ért, ahol bekukkantott a szűrt, piros fényű lámpa alatt lévő ablakon. A szobában egy meztelen prostituált csókolt egy szintén ruhátlan férfit. – Ők pedig a Csók című műalkotásom életre kelt alakjai – gondolta egy halvány mosoly kíséretében.

Hajnalodott, amikor öt-hat rabbit pillantott meg az egyik zálogház bejáratánál társalogni, épp olyanok voltak, mint a Calais-i polgárok.

– Semmi sem változott ezen a bolygón, mióta eltávoztam innen, még most is az élet utánozza a művészetet – gondolta és köpenyét beleszőtte a sűrű hajnali ködbe.

 

2011. február 23. Szerda

Szilánkok (A-Z)

 

Quo vadis?

 

Hétfőn volt napra pontosan huszonkét éve, hogy Márai Sándor San Diego-i otthonában meghúzta a ravaszt és véget vetett az életének. A nyolcvankilencedik esztendejében járó író utolsó hónapjaiban efféléket jegyezett föl naplójába: „Teljesen egyedül élek, tehát nem unatkozom. Halálfélelem. Félek, hogy a halál unalmas. A magány körülöttem már olyan sűrű, mint a téli köd, tapintani lehet. A halálszag már a ruhából is árad.”

Érdemes összevetni Bohumil Hrabal egyik híres, szintén kései mondatával, noha kettőjük sorsa természetesen nem azonos. „Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze” – mondja az öreg cseh csirkefogó.

 

 

2011. február 22. Kedd

Szilánkok (A-Z)

 

 

 

Pereg

 

Az idősödő költőt pár nappal azután hívták meg egy beszélgetésre, hogy újra hazalátogatott Portugáliából. A férfi több mint húsz éve élt a tengerparton egy csinos házikóban és csak ritkán járt haza Magyarországra. Egy kényelmes bőrfotelben ült a pódium szélén, miközben a színpadon egy szép fiatal lány az egyik leghíresebb költeményét, a Peregnek az évek címűt olvasta föl a szépszámú hallgatóságnak. A poéta visszagondolt arra a napra, amikor az említett verset írta a békésen morajló tengernél. Egy éppen kihunyt szerelmet siratott el abban nyolc versszakban, no meg azt, hogy az emberek sokasága miért képtelen legalább csak percekre is arra, hogy boldog legyen. Nem értik, hogy ünnep egy csendes eső, egy jól befűtött kandalló melege, hogy maga a csoda egy finom vasárnapi ebéd, egy pohár testes vörösbor vagy egy csodás nő éjjeli ölelése, hajának illata. Különösen itt, Magyarországon látni az utcán nagyon sok rosszkedvű embert, pedig a nők errefelé sokkal szebbek, mint bárhol a világon. Emlékezett, rá is hányszor legyintettek, mondván, álomvilágban él, pedig az csak egy lépésnyire van attól, hogy valaki megvalósítsa az álmait. Nincs idő a boldogtalanságra, hiszen kíméletlenül „peregnek az évek…” Aztán arra gondolt, ha vége a felolvasó estnek, elkéri a fiatal lány telefonszámát.

                                                                                                                            

                                                                                   

 

 

2011. február 21. Hétfő

 

Szilánkok (A-Z)

 

Ódon

 

Az ódon ház kertjében bóklászó kutya rendszerint a kerítés tövében álló, lila virágot hozó bokor tövébe pisilt, de a növényt ez nem viselte meg, gyönyörű színben pompázott. Sőt, a virág még csak nem is neheztelt a nagytestű ebre, hiszen tudta jól, a kutya elődje, egy tizenkét éves bernáthegyi éppen alatta van elföldelve és oszló teteme kiváló humusszal táplálja kövér gyökereit.

                                                                                                                            

 

 

 

2011. február 20. Vasárnap

Szilánkok (A-Z)

 

Okád

 

A hírlapíró tizenhét éve minden reggel ugyanabba a kávézóba tért be, rendelt egy dupla feketét és egy perecet, ezzel nagyjából délig elvolt. Délelőtt novellákat írt, majd a Hunniában megebédelt, elszívott két szál Gauloises-t és bement a szerkesztőségbe. Este tíz körül végzett, negyedóra múlva már újra a kávéházban ült és abszintot ivott, rendszerint hajnalig.

Néhány napja lett figyelmes a tényre, hogy a helyiségben korábban sosem látott Orenstein Ottó, alias Golyóálló Harry éjjelente ott támasztja a pultot és szó nélkül vedel. Azon az éjjelen elérkezettnek látta az időt, hogy odalépjen hozzá, megszólítsa és interjút kérjen tőle. Harry volt az egyik legismertebb arc a cirkusz világában.

- Jó estét, Harry! Pletz Hugó vagyok az Igazmondótól, lenne kedve beszélgetni velem? Nagyon érdekelné az olvasóinkat, hogy mi van önnel mostanában.

Harry megadóan bólintott és követte a hírlapírót az asztalához. A mutatványos elmesélte, miként is lett Golyóálló a neve. Sok évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor Harry - akkor még Ottó – már napok óta nem evett, de ami még nagyobb baj, hogy a három gyereke sem, szóval úgy döntött, a bűn útjára lépve szerez pénzt. Egy éjjel betört az egyik leggazdagabb maffiózó villájába, ám az időközben hazatért házigazda tetten érte és rálőtt a súlyos pénzkötegekkel az ablakon át távozni kívánó Harryre. A betörő felordított a tüdejét ért lövéstől, de ahelyett, hogy összerogyott volna, egyszerűen kiokádta magából a lövedéket. Sőt, az ezt követő másik ötöt is felöklendezte sorban. Másodpercek múlva felocsúdott és egy jókora kínai vázával leütötte a maffiafőnököt, aki holtan rogyott össze.

Miután hónapokig lapult a pénzzel, felkerekedett a családjával és vidékre költözött. Ám sajnos, a viszonylagos jómódnak hamar vége lett, ugyanis Harry rászokott a kártyára és egy hosszúra nyúlt hajnalon mindenét elvesztette. Nem tudta, mitévő legyen, ezért egy kölcsönvett revolverrel öngyilkos akart lenni, de hiába lőtte halántékon magát, mindig kiköpte a lövedéket. Innen jött az ötlet, hogy föllépjen a számával: az ember, akin nem fog a golyó. Éveket húzott le kölönböző társulatoknál, de néhány hete, az egyik edzés alkalmával döbbenten tapasztalta, hogy elillant a varázs.

Itt Harry felhúzta a bal karján a kabátot és egy jókora kötés tárult a hírlapíró szeme elé. – Látja, uram? Két hete vették ki a golyót, azóta nem vagyok golyóálló, csak Orenstein Ottó, senki más – mondta Ottó, aki már nem volt Harry.

A hírlapíró másnap reggel riadtan vette észre, hogy az előz esti jegyzetei eltűntek a noteszéből. Amikor Józsit, a főpincért kérdezte, az azt válaszolta: nem tudja hol lakhat Golyóálló Harry, nem ismer semmiféle Harryt, viszont jó lenne, ha a hírlapíró rendezné a tegnap esti, igencsak magasra rúgó számláját.

                                                                                                                            

 

 

 

2011. február 18. Péntek

Holnaptól új bejegyzések!

 

2011. január 20. Csütörtök

Hét halálom (részlet)

 

 

Nem akartam üres kézzel menni, bár arról fogalmam sem volt, hogy hány embert csődített össze a házigazda, mindenesetre azt feltételeztem, hogy sör vagy bor lesz dögivel. Vettem hát a közeli boltban egy 0,7-es Sztolicsnaja vodkát, azt a fajtát, amelyiket egy nyáron át teszteltünk a zenekarral, decinként fogyasztva.

Késő délután volt, hogy megérkeztem Sakálhoz, de meglepetésemre, már mindenki ott volt, mintha csak engem vártak volna. Letelepedtem a kanapéra, de épp csak megittam a méregerős welcome drinket, Indián szólt, hogy indulunk valahová közösen. No, lám, gondoltam, akkor valamelyik lebujban alapozunk majd a bulira, ám a társaság beszuszakolta magát a ház előtt álló két autóba és egy pillanat múlva robogtunk a külváros irányába, én pedig nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem tiltakoztam, csak hagytam, mint már annyiszor életem során, hogy sodorjon az ár. A városból kiérve hiába kérdezgettem a többieket, hogy mégis hová a pokolba visznek, csak vigyorogtak, Sakál pedig annyit felelt: hát nem a pokolba, sőt…

Megadóan hallgattam és bámultam az ablakon át a hegyek mögött lassan lebukó hatalmasra hízott, vörös Napot. Érezhető volt, amint a nyugalom rátelepedett a tájra. Alig negyed órát utazhattunk így, vagy talán még annyit sem, amikor hirtelen a hegyek között egy gyönyörű tisztásra értünk. A jókora rétet körös-körül földkupacok szegélyezték, amelyeket már teljesen benőtt a fű. A sík földdarabot elmondhatatlanul élénk lila színű vadvirágok borították be, száruk néhol majdnem kétméteresre is megnőtt. A virágokból áradó illatorgia pedig milliónyi szebbnél szebb pillangót vonzott a porzókra, lassú röptű, barátságos tüneményeket, melyek össze sem rezzentek, amikor kiszálltunk az autóból és egészen közel merészkedtünk hozzájuk. Néhány lepke békésen a vállamra és a karomra szállt, úgy sütkéreztek a langymeleg alkonyatban. Az egész egyszerre volt gyönyörű, megmosolyogtató és megindító. Olyan volt, mintha a mennyországból kaptunk volna egy tisztásnyi ízelítőt, az egész nagyon valószerűtlen volt, mégis ismerős, régi emlékeket ébresztett bennem.

 

2011. január 18. Kedd

Hét halálom (regényrészlet)

 

Megsaccolni sem tudtam, mennyi időt töltöttem abban a virtuális, tompán szürke csőben, abban a folyamatos, ám változó intenzitású és követhetetlen hangnemben búgó valamiben, olykor akadt egy-egy tétova fél perc, amikor alig ugyan, de sejtettem, hogy hol vagyok és kivel. Véleményem és persze korábbi tapasztalataim szerint két-három óra telhetett el, amíg csak bambultunk a tévé előtt, Julcsi időnként megjegyezte, hogy sosem tapasztalt, ijesztő és mégis bombasztikus érzés kerítette hatalmába, időnként nevetett, majd minden átmenet nélkül azt mondta, úgy érzi rosszul van. Idővel, amikor tompult bennünk az ütés és alábbhagyott az az érzet, hogy még a kilélegzett levegőnek is muzsikája van, Julcsit üdítővel kínáltam és hideg vízzel lemostam az arcát, tudtam, ez jót tesz majd, aztán betakarózott az ágyamra terített pokróccal, előtte levette a zokniját és a szűk farmerét, majd miután melléfeküdtem, szorosan hozzámsimult. Megcsókolt és azt búgta halkan: ideje, valami mást is kipróbálnia. Totál belezúgtam, ezért zavart, hogy ennyire hamar nekem szeretné ajándékozni azt a féltett, drága kincset, de egy pillanat alatt elomlottam a vágyakozás súlya alatt és csókolni kezdtem mindenütt, ahol értem. A szerelemtől az érzékeim kapui tárva-nyitva álltak, csak hömpölygött be rajtuk az élvezet és a kéj, fáradhatatlanul és forrón reggelig szerelmeskedtünk.

 

                                                                                 *

 

Már dél is elmúlt, mire feleszméltem, a nap sugarai ezer tűszúrásként hatoltak be bágyadt pilláim alá, nyomott és üres voltam, ám a gondolatra, hogy mi történt velem az éjjel, máris boldogság éledt mélyen bennem. Cirógatni vágyó kezem azonban hiába kutatta Julcsit a takaró alatt, mellettem üres volt a helye és csak a halványkékre festett rideg fal bámult vissza rám.

Az ágy végénél talált ásványvíz nem sokat enyhített a szám kesernyés ízén, lábaim erőtlenül bújtak bele a farmeromba, majd kitámolyogtam a konyhába. Az én drágám ott kuporgott az egyik széken a sápadt fényben és teát szürcsölgetett. Főztem neked is – mondta mosolyogva, mégis éreztem, hogy a lány sokkal hűvösebb, mint néhány órával ezelőtt. Hozzá léptem és megöleltem, de teste merev volt, szinte elutasító, holott egy centit sem mozdult a közelemből. Megcsókoltam, de nem csókolt vissza, a kérdésemre, hogy megbánta-e, amit tettünk, megrázta a fejét és azt mondta, hogy később majd megbeszéljük ezt is. Hogy még mit, azt inkább nem is kérdeztem, úgy éreztem, ez a nő meggondolatlanul, pontosabban elkábítva nekem adta magát, sőt, a legféltetteb kincsét és most szánja-bánja felelőtlen tettét. Csalódott voltam és dühödt, ezek az érzések váltakoztak bennem az iránta érzett gyöngéd szerelemmel, mintha egy átkozott indexlámpa lett volna a szívemben: tikk-takk, gyűlölöm-szeretem.

 

 

2011. január 17. Hétfő

Hét halálom (regényrészlet)

 

 

Október végén, egy szerdai napon haltam meg. Jól emlékszem, szinte egész nap csöpörgött az eső, néha még jobban rákezdett és apró, sűrű cseppekkel döfködte át a levegőt. Délutánra állt csak el, az ég valamelyest kitisztult és a lenyugvó nap hamiskásan erőlködött az égbolt alján. A levegő lehűlt és amint korán sötétbe fordult az ég narancssárgája, a kellemes késő ősz minden illúzióját szertefoszlott az emberekben. A széles aszfalt nyálkásan fénylett, egymás mellett játszott rajta a nappal gyöngülő derengése és a már fölgyújtott lámpák hideg ragyogása. A hétköznapi város ideges, egyben mégis fásult forgalma hömpölygött az utakon, minden kísérőzenéjével: a felbőgő motorok zajával, türelmetlen dudálással és az autóablakon derékig kihajoló szitkozódásokkal. Aznap is nagyon komolyan vette magát mindenki.

A tér tele volt riadt hangyaként nyüzsgő, sietős léptű emberekkel, igyekeztek át az úttesten, szedték a lábukat a járdán vagy türelmetlenül toporogtak a buszmegállóban. Úgy tűnt, semmire sem jó ez a hűvös kora este, az utcán lévők azt gondolták, legjobb lesz minél hamarabb hazamenni a fűtött lakásba, vissza a skatulyába, ahol a pénzlárvából kikelt tárgyak úgy vesznek körül bennünket, mint a télire bevackolódott sünöket a korhadó falevelek. Haza egy illatos teához, ízletes vacsorához, forró fürdőhöz, megvetett ágyhoz, kitárt karú kedveshez. Vagy csak egy üveg sörhöz.

Ezen a napon és ezen a helyen, egyetlen percben hét testet hagyott el a lélek. Hét ember szakajtotta el különböző hosszúságú időn át növesztett hajszálgyökerét az élettől, hét ember, akik alig, vagy egyáltalán nem ismerték egymást. Pontosabban, addig a percig azt hitték mind. Most már tudom, hogy mindegyik én voltam, és mindegyik te voltál, derűvel figyelem kicsinyke életeink minden küzdelemmel, bizonytalansággal és aggodalommal terhes percét. Ahogyan kerestem az egyetlen, megfelelő választ minden kérdésemre, ahogyan kétségbe esve kutattam és tudtam, hogy valaminek lennie kell a dolgok felszínes látszatléte fölött, néha már az ujjaim között éreztem, mégis kicsusszant a kezemből, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban mutassa meg magát újra. Olykor rám mosolygott a Mindenség egy bántóan napos, kábult vasárnap reggelen, éppen úgy, mint egy fakó fényű hajnalon a kertben, miután átboroztam az éjszakát a barátaimmal, vagy ha az ölelés harcában elernyedve, félájultan fúrtam nedves arcom a párnába. Mégis kereséssel telt el mind a hét életem, pedig minden ott volt előttem végig, gyakran szinte megbotlottam és átestem rajta…

 

 

2011. január 14. Péntek

 

Hét halálom (részlet)

 

 

Nem volt könnyű Julcsit elérnem az azt követő hetekben, ha hívtam, sosem volt otthon, csak az albérlő társával üzent, hogy most épp órája van, vagy kint van a Margitszigeten és tanul, ne haragudjak, majd jelentkezni fog, mihelyt lesz egy kis ideje. Na persze, elfoglalt, arra sincs ideje, hogy a telefont felvegye, gondoltam, ez is olyan picsa, mint a többi, hiába is lennének illúzióim. Dühös voltam rá, talán többet láttam bele a találkozásunkba, mint kellett volna, vagy csupán egy nagy kavarógéppel van dolgom, szó se róla, észvesztő csomagolásban. Szinte kalapáccsal próbáltam kiverni a fejemből annak az éjszakának az emlékét, sértődött voltam és csalódott és mint mindig, most is a zenébe menekültem és a muzsika hangjaira nyalogattam gyorsan hegedő sebeimet. Minden este próbáltunk a Bo Shudával, utána hajnalig söröztünk, vagy otthon gyakoroltam rongyosra az ujjaimat, reggel pedig ha elég erőt éreztem magamban, bementem a gyárba dolgozni. Ha nagyon berúgtam, akkor levelet írtam a lánynak, hol szemrehányón és haragosan fogalmaztam, hol pedig szerelmes Faludy-sorokkal bombáztam, persze másnap sosem adtam postára, így aztán semmit sem érzékelt lelki tusakodásomból és lángoló érzelmeimről és én ettől még dühösebb lettem, hogy bohócot csinál belőlem ez a kurva!

Aztán egyszer véletlenül belebotlottam a városban, a hangszerboltot kerestem, mert a gitáromon szarakodott a pickup, valami fura, zizegő hangot adott ki, ha rendesen megzendítettem. Amikor mondtam a próbán Sakálnak, hogy itt valami idegen hang zizeg a hangszedőben, a srác odatartotta a fülét a húrokhoz és felemelt mutatóujjal így szólt: reménykedjünk benne, hogy ezt a ciripelést ott belül nem csak mi halljuk, hanem valóban zörög. Ez esetben pedig ki kell cserélnem a hangszedőket. Mondtam neki, hogy marha, miért kéne nekem abban reménykednem, hogy elromlott és költenem kell rá, de Sakál röhögve azt mondta, hogy ő ezekkel az új, ismeretlen eredetű zajokkal mindig gyanakvó egy kicsit, erre én mondtam neki, hogy ha hallott már lépteket a fejében, akkor már elment az esze, ha pedig még nem hallott, akkor még nem jött meg és ezzel feltekertem az erősítőt, hogy a zaj valamelyest elnyomja a cirregést.

Szóval épp a hangszerüzlet felé tartottam, amikor megláttam a túloldalon, a járdán Julcsit. Ujjatlan, fekete pólót viselt, farmer térdnadrággal, a derekára egy övtáska volt lazán felcsatolva, az egész jelenség nagyon lazán sétált, vagánynak láttam és elegánsnak egyszerre, az arcát sötét napszemüveg takarta, az a fajta, amit csak pőcsik szemüvegnek neveztem, még a szemöldökét is letakarta, az észvesztően piros ajkai közé pedig cseresznyét rakosgatott egy folytában, amit egy jókora papírzacskóban tartott maga előtt, a tenyerébe gyűjtötte a magokat, mindezek mellett folyamatosan mosolygott. Bele a világba, az emberek arcába, a kirakatokba és aztán rám, mert megpillantott végre, mintha eltúlozta volna a mozdulatait, lelkesen integetni kezdett és átkurjantott az úttesten: Baláááázs! És azt éreztem, hogy ilyen édesen még soha, de soha se mondta ki a nevemet senki, még az anyám se.

2011. január 13. Csütörtök

(Szilánkok, A-Z)

 

Nyal

 

Az egyházi iskolában nyelvtan óra volt, a prűdségéről ismert igazgatóhelyettes beült a hátsó padba, hogy megtekintse az órát. A fiatal, rendkívül csinos tanárnő a táblára írta a következő hiányos szavakat: v.r, sz.j, ny.l. Arra kérte a kisdiákokat, hogy különböző magánhangzók behelyettesítésével alkossanak értelmes szavakat.

- Vér, vár, száj, szíj – sorjáztak a megfejtések és az igazgatóhelyettes elbűvölten nézte a tanárnő vörös hajzuhatagát, telt ajkait és a pulóver alatt hullámzó kebleit.

- Nyál, nyél – kiabálták be a nebulók az általuk kreált szavakat, majd a tanárnő, tekintetét a férfi szemébe fúrva hozzátette: - Nyal.

Az igazgatóhelyettes ettől elvörösödött, majd hamarosan elköszönt az osztálytól és további jó tanulást kívánt a gyerekeknek.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
...Az élet gyönyörű és soha nem ér véget. Csak figyeljetek! - © 2008 - 2026 - tajbokszer.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat